Az 1. fényképen látható arcok talán nem sejtetik, de Panka és Lukács rajongásig szerették egymást. Számos elmesélésből tudjuk, hogy a tánciskolai és báli táncok voltak legkedvesebb közös időtöltéseik. Sokan lány irigykedve nézett rájuk a kaszinó ablakán keresztül, nem csoda, hiszen Panka szeretett és tudott is miből szépen, a kor divatja szerint öltözködni, hiszen aránylag tehetős család legidősebb lánya volt. Az irigykedő lánykák között ott volt Bakó Annácska is, aki koránál fogva még a bálterembe sem léphetett be, és az üvegen keresztül áhítozott Panka ruhájára és talán Lukács lendületes táncára.
Lukács már tervezte a lánykérőt, a háború azonban közbeszólt. Szerencsére Lukács az orosz fronton hamar fogságba került. Ez mentette meg az életét, lévén kikerült a frontvonalról, cserébe viszont hosszú évek bizonytalansága következett. Orosz gazdáknál évekig tartó kemény munka várt rá a távoli Szibériában. Eleinte tudott is írni, és leveleit, fényképeit Panka nem hiába várta, számos ilyen fényképes levelezőlap maradt fenn szerelmük száz évvel ezelőtti történetéről. Lukács hazatérni azonban a háború végén sem tudott. Teltek a hosszú évek, már a posta is kimaradozott, Panka pedig eközben itthon már jócskán elhagyta a kelendő lányok életkorát, gúnyolták is végette, de őt sem kellett félteni, a maga csípős nyelvével ízes válaszokat tudott adni.
1919 tavaszán befutott Szolnokra a szerencsés túlélő, de sokszor testi-lelki nyomorékká tett ifjú katonák vonata a piavei frontról. Lukács azonban nem volt rajta. Éppen, egészségesen tért haza azonban e sorok írójának nagyapja, Kiss A. Vencel, a jászkun gyalogezred III. századának főszakácsa. Nősülésen eddig nem gondolkozott, de tudta, hogy a rá eső földek soványak lesznek. Ez bizonyára nagyban hozzásegítette abbéli döntésében, hogy a jó házból való és szerelmét hiába váró Pankát válassza. 1919. május 6-án meg is köttetett házasságuk (2. kép). Panka így apjától a hatvani határból (a Rókalyukból) a Galga-tanyára költözött a Kiss-család évszázados földjeire.
Teltek az évek, miközben 1926 táján végre hazatérhetett Lukács is. Nagyobb fájdalom érte ekkor, mint fogsága éveiben együttvéve: megtudta, hogy Panka szerelme másé volt már. Eleinte nem tudta hová legyen, de azután valahogy egyenesbe jött, és a sors mindennél érdekesebb fordulataként Lukács menyasszonya, és gyermekeink édesanyja az a Bakó Annácska lett, aki oly áhítva nézte Lukács és Panka táncát az ablakon keresztül vagy 15 évvel azelőtt.
Hogy-hogy nem Panka és Lukács élete teljesen mégsem válhatott el. Kis közösség volt Fényszaru akkor is. Panka fia, ifj. Kiss Vencel (édesapám) és Lukács gyermeke, Ézsiás Vencel világraszóló jóbarátok lettek, így persze összejártak, ők is, meg a szülők is kapcsolatban voltak. A gyerekek nyilvánvalóan jól ismerték édes szüleik füstbement szerelmét, sőt annak apropóján még élcelődtek is velük!
Panka bár hű és jó felesége marad Kiss A. Vencelnek, a Lukáccsal készült fényképfelvételt azonban kereken 70 éven át őrizte a sublótban, szerelmük emlékét hagyva hátra ezzel az örökkévalóságnak….

Kiss Dávid Sándor