Főzőtanfolyam lányoknak - 1939.

A kép hátoldalán látható írás:
Főző tanfolyam
1939. IV: 20.
Marcsa

A századfordulón divatba jövő főzőtanfolyamok arra voltak hivatottak, hogy a lányokat felkészítsék majdani házaséletükre háztartásvezetési szempontból. A női emancipáció elterjedésével a női szövetségek és az állami szervek, természetesen a hagyományos férfi-női szerepköröket megtartva, sorra szervezték ezeket, valamint az állami és egyházi polgári iskolák és gimnáziumok is tananyagként oktatták a főzést, varrást, háztartásvezetést. A világháborúk hozta technikai fejlődés, társadalmi változások keretében a háztartás tudománya is fejlődött, a nők szerepköre is némileg változott a fronton harcoló férfiak munkából való kiesése miatt. Az viszont vitathatatlan, hogy egészen a század végéig női attributumnak számított a háztartás vezetése, a gyermeknevelés. A családi tűzhely őrzője változatlanul a nő volt. A 2 világháború közötti évtizedekben nem sokat változott a főzőtanfolyamok tematikája, kiegyensúlyozottan hozta a színvonalat, mely az úri közép vagy felső osztály mintaháztartását tartotta követendőnek. Természetesen nemcsak a nagyvárosokban, hanem vidéken is igyekeztek a trendeket tartani és ilyen tanfolyamokat szervezni. Amelyen nyilván sikk volt részt venni. De volt egy másik ok is, ami miatt tanfolyamok szerveződtek, főleg vidéken, az állam szerette volna, hogy a lakosság táplálkozási színvonala emelkedjen, vagyis népegészségügyi szempontok is vezérelték a tanfolyamok kiírását. A népművelés része lett az egészséges(ebb) táplálkozás elsajátítása. (A mellékletben szerepel egy korabeli felhívás is.)

„A magyar nép táplálkozási színvonalának emelése céljából egyes vármegyékben három éven át u. n. falusi főzőtanfolyamokat tartattam. Ezen tanfolyamok rendezését szükségessé tette az a körülmény, hogy népünk az ország legtöbb vidékén teljesen egyoldalúan táplálkozik s nemcsak nem termeli azon vitamindús élelmianyagokat, amelyek nélkül egészsége nem biztosítható, hanem még a rendelkezésre álló élelem változatos felhasználásának módjait sem ismeri eléggé. E négyhetes tanfolyamokat okl. gazdasági szaktanítónők, élelmezési technikusok és diétás-nénék vezették és egy-egy tanfolyam az eredményes oktatás biztosítása érdekében 30—30 önként jelentkező leányt vagy asszony oktattak két csoportban. Egy-egy csoportra így 12 oktatási nap esett. Az említett vezetők a változatos (egészséges) táplálkozáson kívül megtanították a résztvevőket a helyesebb beosztásba, továbbá arra is, hogy a kisgyermekeket és a betegeket hogyan kell otthon célszerűen táplálni."
(Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, 1938.)

"A főzőtanfolyamok természetesen nem csupán a főzés gyakorlati elsajátítását biztosítják, hanem a vele kapcsolatos számtalan egészségügyi, gazdasági stb. ismereteket is.
A főzőtanfolyamok szervezési nehézsége elsősorban az alkalmas felszerelés és helyiség hiánya. Az iskolák, amelyek berendezett főzőhelyiségekkel rendelkeznek, a késő esti órákban nem állanak rendelkezésre. Másik akadály, hogy a legszélesebb társadalmi rétegek, akiknek táplálkozási metódusait javítani valóban nemzetgazdasági feladat, nem rendelkeznek azokkal az anyagi eszközökkel, hogy el tudják viselni ilyen főzőtanfolyam anyagi terheit (t. i., ha a tanfolyam teljesen ingyenes is, az anyagmegtérítés költségei a hallgatóságot terhelik).
A főzőtanfolyamok között szerepelnek az egészen egyszerű alapismeretek, a polgári konyha korszerű ételei, a dolgozó nő gyorsan elkészíthető, a táplálkozástan mai követelményeinek megfelelő ételek elkészítése, valamint a diétás főzés alapismeretei, mindig a család speciális szükségleteire való tekintettel."
(A székesfőváros közigazgatása az 1934. ében (Budapesti Statisztikai Közlemények 78/2, 1937) 78. Közművelődés • 5. Iskolánkívüli Népművelési Bizottság (449. oldal)

"A háztartási munkák szempontjából ez azt jelentette, hogy már nem a minden idejét a konyhában töltő, kulcscsörgető és cselédeknek parancsolgató úriasszony alakja volt az ideál, hanem a minél időtakarékosabban dolgozó nőé. A főzőtanfolyamok, háztartási és mosókiállítások azért tehettek szert olyan számottevő érdeklődésre, mert az új technológiákat, a munkát könnyítő új eszközöket is megismertették."
(Gyimesi Emese ― A „Pesti Asszony” mint a modernség szimbóluma, Múltunk, 2018. 3.szám, 261.

Hogy mi volt az általános tematika?
"Az élelmiszerek beszerzése; elkészítésük­nek és konzerválásuknak mindennemű gyakorlati módja. Piaci bevásárlási és háztartási napló szerkesztése."
Iskolai értesítő, Állami leánygimnázium, Győr, 1913.

És mi volt az általános cél?
"A magyar nő hajdanában a jó gazdaasszonyok mintaképe volt. Híres volt a háztartásvezetésben és a főzésben. A mai kor­szellem áramlatai mindinkább elvonják a nőt ezen magasztos hivatásától, mely­hez pedig már rendeltetése is fűzi.Ezen szociális kérdést háztartási iskolák létesítése van hivatva meg­oldani. Ezeknek célja, lekötni a nőt a családhoz, a háztartáshoz, a főzéshez való kedvet ébrentartani s helyreállítani ősanyáink régi gazdaasszonyi hír­nevét. Oly magyar nőket nevelni, kik házuknak gondozói legyenek, kik főz­nek, mosnak, vasalnak, varrnak és gyermekeiket helyesen nevelik. Ez fontos és nehéz kötelesség, de értéke nagy, mert egy jól vezetett háztartás megte­remti a kellemes otthont, a családi boldogságot s ezzel közvetve emeli az egész nemzet megelégedését, boldogságát, nagyságát.Ezen cél megvalósítása érdekében kell fektetnünk a leányok nevelé­sében nagyobb fontosságot a házimunkák elsajátítására. Erre törekszik a mi iskolánk is. Arra törekszik, hogy a leánynövendékek belepillantsanak az elméleti tanulmányok légköréből a családi élet gyakorlati keretébe. Hogy megtanulják mindazon dolgokat, melyek úgy a jobbmódú, mint a szegényebb viszonyok közt élő család háztartásában előfordulnak, aszerint amint azt maj­dan sorsuk határozza."
Iskolai értesítő, Állami felsőbb leányiskola, Lőcse, 1910.

Mintaétlap egy pesti polgári család konyhájából:

Hétfő: sárgaborsóleves, rostélyos, burgonyakörítéssel, spenót, bukta. Vacsora: töltött tojás salátával és gyümölcs.
Kedd:gulyásleves, káposztás rétes, sajt. Vacsora: szalontüdő burgonyával.
Szerda: burgonyaleves, sertéshús fasírozott, karalábéfőzelék, alma bundában. Vacsora: ri­zseshús salátával.
Csütörtök: húsleves zsírban sült tésztával, főtt hús, burgonyapüré, almamártás, főtt gesztenye. Vacsora: naturszelet burgonyával, saláta.
Péntek: zöldségleves, rakott tarhonya tojás­sal, rizslepény. Vacsora: kirántott hal, bur­gonyasaláta.
Szombat: lencseleves, kelkáposzta főzelék,sertéskaraj, burgonyapogácsa. Vacsora: borjúpörkölt nokkedlivel, saláta és gyümölcs.
Vasárnap: karfiolleves, nyúl vad módon és forgácsfánk. Vacsora: nyúlpástétom, tea, tész­ta és gyümölcs.
(1928.)

A fotót köszönjük Kókainé Ézsiás Ilonának.

Képek: