1913-ban a harmadik szint ablakainak a tetejétől téglából teljesen újjáépítették és mintegy fél méterrel meg is magasították a torony felsőbb részét. A legfelső szinten levő ablakok körül meglehetősen furcsa hatást keltő szecessziós stílusú vakolatdíszítést készítettek. A torony az építések után új szélesebb, díszesebb íves neobarokk stílusú órapárkányt kapott. Ismeretlen okból a torony eredeti osztópárkányait és oszlopfő díszítményeit eltüntették, és eltérő kiosztással új osztópárkányokat készítettek. Az építés után az egész templomot fehér színűre festették. A toronyórát Müller János budapesti toronyóra gyáros készítette. Fekete számlapján a számokat és a mutatókat dúsan aranyozták. A toronysisakot a tűzzel szemben ellenállóbb vörösréz lemezből fedték be. A sisak éleit, díszítéseit dúsan aranyozták.
A torony tetejére 1,75 méter magas keresztet állítottak, melyet szintén dúsan aranyoztak.
Így alakult ki a ma is látható 38 méter magas torony. Tanulva a bajból, a templomot felszerelték villámhárítóval is. A földszinti főbejárat eddigi félköríves ajtaját is átalakították és új, csúcsíves záródású ajtónyílást készítettek. A kétszárnyú fa ajtó oldalain X díszítés, felül pedig virágdíszítés figyelhető meg. A bejárat mindkét oldalát keresztet mintázó faragott kőoszloppal díszítették, melyek teteje egy-egy kőrózsa faragásban végződik. Ismeretlen okból ekkor cserélték le az eredeti barokk szobrokat a torony támpillérein két új szoborra. Az északi oldalon Szent István király, a déli oldalon pedig Szent László király betonból öntött szobra áll. A munkálatok végül 20687 korona 80 fillérbe kerültek.
Az építkezés 1913. június 26-án délután 6 órakor fejeződött be, amikor Ádler Arnold hatvani bádogos a templomtorony keresztjét ünnepélyesen felhelyezte, melyben az eseményeket és a helyi viszonyokat megörökítő üzenetet helyeztek el.
Bár az építkezések során a torony teljesen megújult és az új toronysisak aranyozott díszítéseivel figyelemfelhívó volt, mégis a modernizálások sokat rontottak a torony eredeti szép barokk épületén.