Délutános brigád Lacika tanyára járt ki, a Hajtatóhoz.
A feladat a exportra szánt paradicsom pakolása volt, papírokba csomagolva, kis rekeszekbe helyezték el a terményt.
A brigád tagjai: Morvai Ferencné Török Etelka, Jánosi Antalné Harangozó Ilona (csoportvezető), Holló Imréné Sőregi Margit, Basa Emánuelné Ferenc Margit, Juhász János, Mészáros Vencelné Sinkovics Etelka, Kiss Józsefné Tóth Erzsébet, Tiszárovics Dezsőné R. Nagy Klára, Holló Sándorné Kovács Anna (Holló Imréné anyósa, ő volt a tag, a menye neki dolgozott a munkaegységéért), Bali Antalné Czeczulics Erzsébet?
A II. világháború után növekedni kezdett a zöldségnövények vetésterülete. Az 1945. évi 57 000 ha-os vetésterület 1962-re 178 000 ha-ra nőtt, az egy hektárra eső hozam azonban csökkent. Ennek oka a termőföld minőségének leromlása, az anyagi és technikai eszközök hiánya, továbbá az a tény, hogy még nem alakultak ki az intenzív termelést folytató házikertek, háztáji gazdaságok, és a termelés irányítói elsősorban a nagyüzemek kialakítására tették a hangsúlyt.
A II. világháború utáni években több zöldségtermesztő tájon a termesztés átmenetileg hanyatlott. 1947-ben a kormány a termelési nehézségek leküzdése érdekében komoly támogatást nyújtott a termesztőknek. Megalakult a Gyümölcstermesztési- és Zöldségértékesítő Vállalat, amely megkezdte a zöldségkereskedelemben uralkodó anarchikus helyzet felszámolását. Az 1948-ban megkezdődött szerződéses zöldségtermesztés biztosította a konzervgyárak, zöldségértékesítő vállalatok részére a szükséges árut. 1949-ben megvetették a nagyüzemi termelés alapjait és megkezdődött a magánvállalatok felszámolása. Az első nagyüzemi zöldségtermesztő mintaüzemet 1950-ben Sinatelepen hozták létre; a gyakorlat két éven belül bebizonyította, hogy a kertészet nagyüzemesítése nem lesz egyszerű feladat. Az 1950-es évek koncepciója – az ún. városellátó zöldségtermesztő övezetek kialakítása – sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A vetésterület növekedésével nem tartott lépést a termésátlagok emelkedése. Az 1953-as kormányhatározat előírása következtében a zöldségtermesztést visszahelyezték a régi, történelmileg kialakult zöldségtermesztő tájakra. Az intézkedések és a korszerűbb termesztéstechnológia alkalmazása következtében a zöldségtermesztő tájak gyors fejlődésnek indultak, a korai termesztés fokozódott, nagymértékben emelkedett a zöldség- és zöldségmagkivitel. A kutatók eredményes munkája következtében a legtöbb zöldségfajnál új alapokra helyeződött a termesztés. Mindenütt előtérbe került a gépi művelés lehetősége, kidolgozták az öntözéses agrotechnikákat stb.
Forrás: https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1093.html

Magyarországon egészen a 20. század elejéig csak kis felületen termesztették és kevesen fogyasztották. Az első világháborút követően az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a korábbi piacait elvesztett magyar szeszipar áttért a paradicsom feldolgozására. Ez a tény ugrásszerűen megnövelte az iránta megnyilvánuló keresletet. A korábbi mindössze 100–200 hektáros hazai vetésterület az 1920-as évek végére már elérte a 6000–7000 hektárt. Az 1950-es és az 1980-as évek között pedig már minden évben 10 000 hektárt meghaladó volt, 1960-as években 1–1,4 millió hektáron termelték. A termőfelület az 1990-es évek elején – a piacvesztések következtében – átmenetileg 3000–4000 hektárra esett vissza, majd az 1990-es évek végétől ismét növekedni kezdett és 2000 után elérte az 5000 hektáros nagyságrendet.

A paradicsom az amerikai kontinensről származó lágy szárú, egyéves, öntermékenyülő növény. Géncentruma a mai Észak-Chile, Peru, Mexikó és Ecuador területe. Termesztésbe vétele vélhetően Mexikóban, Vera Cruz és Puebla térségében kezdődött. Valószínű, hogy innen (s nem az Andok vidékéről) került Európába is, nem sokkal Amerika felfedezése után.

Kezdetben sokan mérgezőnek gondolták, vagy dísznövényt láttak benne. Jelenlegi olasz neve – pomodoro – eredetileg pomi di oro, azaz aranyalma volt, amelyből arra lehet következtetni, hogy elsőként a sárga színű változata kerülhetett oda. Több nyelvben a megnevezésére szolgáló tomato szó, a mexikói nahuate nyelvből származik.

A Solanaceae (burgonyafélék) családba tartozik. Az elmúlt száz évben latin neve többször változott. Először Solanum lycopersicum, majd Lycopersicon esculentum botanikai nevet használták, jelenleg pedig a Lycopersicon lycopersicum (L.) Karsten megnevezést alkalmazzák.
(Forrás: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Zoldsegte...)

A mellékletben a brigád fényképén kívül egy korabeli Heves Megyei Népújság cikk is található a paradicsom exportról.

A képet Holló Imrénétől kaptuk kölcsön, gyűjtötte Nagyné Kiss Mária.