Alapkiképzésben Szentendrén részesült. A hidászoknál őrvezetőként szolgált 1941-1943-ig ( alacsony ember volt, a vasútépítési talpfahordásnál egy-két téglával a vállán végezte a feladatot), leszerelt, majd visszahívták. Így lett a 2. magyar hadsereg tagja, amely 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. Ő azon szerencsések közé tartozott, akik élve hazatértek.
1949-től Jászfényszarunak nem létezet címere, így az évtizedek alatt az ősi települési szimbólumok emléke is jórészt feledésbe merült.
A helyi címer visszaállításáról a 2/1990 (VIII.20.) sz. rendelet Jászfényszaru címerének és zászlójának létesítéséről és használata rendjéről határozott.
Jászfényszaru címerábrázolásai közül talán a legkülönlegesebb az 1927-ben a község által készített Szent István király harang, melynek ékessége a címer jól kidolgozott képe.
1845-ig Jászfényszaru nem rendelkezett valódi címerrel, hanem csak felirattal ellátott pecsétnyomókkal, amin a település - nagy múltra visszamenő - jelképei: a hármashalom a kettőskereszttel és a két oldalról elhajló virágszálai szerepeltek.
Jászfényszaru történetében a következő pecsétnyomókat 1831-ben készítették. Ugyanis 1831-ben mezővárosi rangot kapott a település, ezért kellett új pecsétnyomókat készíttetnie. Ekkor egy kispecsét és nagypecsétnyomót vésettek. A pecsétnyomók a korábbi mintákat követik: ovális keretben a hármashalmon álló kettőskerettel, az oldalain elhajló virágszálakkal.
Mindkettő pecsétnyomó felirata megegyezik és ékezetek és szóköz nélkül így írták:
* JASZFENYSZARUVAROSSA PETSETJE • 1831
Jászfényszaru történetének török utáni első pecsétje 1670 után 1771-ben készült el és címer helyett még mindig ovális körben ábrázolta a hármashalmot, a kettőskeresztet és az oldalaiból kinövő elhajló virágokkal.
Felirata:
• JASZ • FENSZARU • 1771
Ezt a kispecsétet 1771-től 1831-ig számtalanszor használták a hivatalos levelezésekre.